Az ADAB egyik nagy célja, hogy Afrika legszegényebb országaiba 1000 darab bringát juttasson el. A terv az, hogy a bicikliket adományokból és saját tőkéből itthon gyűjtsük össze, és kamionnal elszállítsuk Afrikába.

Ez a gondolat az ADAB születésével majdnem egy idős. Miután a Budapest-Bamako Ralit autóstoppal és hátizsákkal végigcsináltuk, majd hazajöttünk, azon gondolkodtunk, hogy a filozófiánkul választott elméletnek – miszerint utazni tudatosan és koncepcióval kell – mennyire felelünk meg. Az adab szerint az utazó nem kizsákmányolja az éppen aktuális környezetét, hanem legalább annyit ad, mint amennyit felhasznál. A rali alatt mi viszont inkább csak beszívtuk Afrikát, de vissza nem sokat adtunk. Aztán egyik este egy körlevelet olvastam:

„Eritrea a világ legszegényebb országai közé tartozik. Ebben a szegény afrikai országban a hadiözvegy nők, a gyermeküket egyedül nevelő anyák a legszegényebbek. 1979-ben a katonaviselt nők által alapított nőszövetség, a HAMADE azon gondolkodott, hogy vajon mi biztosíthat megélhetést és megbecsülést a falvakban élő nőknek, az egyedülálló anyáknak...?

A válasz: a szamarak!

>>Tiblets, a 48 éves asszony valaha végletekig elcsigázott ember volt: elhagyta a férje, így egy súlyos vizeshordót cipelt naponta a folyótól a faluba egy kis aprópénzért. Pirkadatkor a szomszédba járt kölest koldulni, és kövek között őrölte lisztté azt a maréknyi magvat, amit sikerült összekéregetnie. Gyakran csak egy csomónyi köleskását tudott enni adni két fiának és három lányának.

Aztán egyszer csak ott állt előtte Tsadu, a szamár, amelyet ajándékba kapott. Olyan szerény igényei voltak, hogy a szavanna sovány füve is elég volt, hogy felnőjön.

Egy év után aztán Tsadu megellette első kicsinyét. Tiblets a piacon adott túl rajta. A kapott pénzből két kecskét vásárolt, amelyek tejét a faluban árulta. Az így szerzett nyereségből aztán két tyúkot vett. Tsadu eközben egyszerre négy vizeshordót vitt haza a folyótól. Tiblets eladta a víz egy részét, a maradékkal pedig guavát, tököt, babot és cukkinit termesztett a kertben; a gyerekek így végre megint háromszor ehettek mindennap. Tiblets kibérelt egy darab szántóföldet, rajta már kölest termeszt, és a jobb években többet arat, mint amennyire szüksége van a túléléshez.

Korábban Tiblets naponta legfeljebb két nakfát, átszámítva tíz eurocentet keresett; ma már naponta az 50, néha akár a 100 nakfát is eléri bevétele. Az elcsigázott koldusnőből üzletasszony lett.<<

1995 óta a HAMADE több mint 5500 szamarat ajándékozott eritreai nőknek. A súlyos szegénység nem csak segélyekkel, és nem csak külső erővel győzhető le. Ésszel is.”

Ebben az időben már leginkább bringával jártunk mindenhova. És egyik este ez a három dolog egyesült a fejünkben. A bicikli talán jobb is, mint a csacsi, mert enni sem kér, igaz, kell hozzá egy kis emberi erő.

Most megkezdjük a több, mint egy éves gyűjtési időszakot, aztán 2011 év elején megpróbálunk egy kicsit visszajuttatni abból a rengeteg pluszból, amit nyugat-afrikai utunk alatt kaptunk, hogy ezzel az úttal is rengeteget kapjunk, és elinduljon egy végeláthatatlan folyamat... :)

A szállítás részt is magunk akarjuk megszervezni és lebonyolítani. Ellenállhatatlan vágyat érzünk, hogy egy kamionnal és 1000 bringával átszeljük az afrikai kontinenst, és olyan blogot írjunk belőle az ADAB-on, ami talán másoknak is kedvet ad egy kis tudatos utazgatásra.

Ha bármilyen módon segíteni szeretnél, ne habozz, keress meg minket az info@adab.hu címen. Szívesen vesszük feleslegessé vált bringák, alkatrészek, önkéntes munka és anyagi segítség felajánlását.

Ajánlat szponzoraink számára: itt